Paranoia


A paranoid zavar vezető tünete a jól rendszerezett, sokszor gondosan kidolgozott téveszmék ill. téveszmerendszerek fennállása, melyek között belső logika érvényesül, és amelyek igazság tartalmában, valóságosságában a személy megingathatatlanul hisz. Ezek a téveszmék sohasem bizarrak, emiatt gyakran hihetőnek tűnnek, annál is inkább, mert a betegek sokszor magas érzelmi hőfokon, nagy meggyőző erővel hangoztatják kóros gondolataikat. A nyílt ellentmondás, a "leleplezés" néha heves indulatot, dühreakciót válthat ki. A betegek hangulata egyébként szinkronban van a téveszmék tartalmával: szerelmi tébolyban, nagyzásos téveszmék hatására akár eufórikus, míg pl. "üldözési mániában" szorongó, feszült, sokszor depresszív. A paranoiában szenvedő beteg személyisége többnyire alapvetően rendezett, szociális szerepeit jól ellátja, intellektuális és szakmai teljesítőképessége általában egyáltalán nem, vagy csak kevéssé érintett.

Köznapi szóhasználattal "paranoid", "parázik" az, aki makacsul meg van győződve arról, hogy üldözik, vagy valamilyen módon "valakik" ellene törnek, ez a meggyőződése azonban nem helytálló. Fontos tudnunk, hogy szélsőséges körülmények (pl. gazdasági, szociális válság, kisebbségbe, izolációba kerülni, külföldi környezet, stb.) hatására teljesen egészséges emberek is mutathatnak úgynevezett paranoid reakciót, vagyis indokolatlanul gyanakvóak, bizalmatlanok lehetnek környezetükkel szemben. Ez azonban átmeneti és nem túl szélsőséges reakció. Az általános szóhasználatban a "paranoid" kifejezés az üldöztetéses téveszméket jelenti, azonban ez megtévesztő, ugyanis a paranoid zavarok többek között nagyzásos, testi, erotomán (az a téveszme hogy valaki szerelmes belé) témájúak is lehetnek, tehát nem korlátozódnak az üldöztetés és a féltékenység tematikájára.

A paranoia viszonylag ritka betegség, becsült előfordulási gyakorisága kb. 0,025-0,03%. Összehasonlításként említeném a szkizofrénia jóval magasabb előfordulási gyakoriságát, mely betegségben a lakosság kb. 1%-a szenved. A férfiakkal szemben a nők kissé nagyobb arányban betegszenek meg. A betegség többnyire a negyvenes életévekben kezdődik, de 18-tól akár a 90. életévig is megjelenhet. Egyes demográfiai adatok szerint emigránsok és alacsony jövedelmű rétegek körében összefüggés lehet a betegség gyakoribb előfordulásával.

Több pszichiátriai betegséghez hasonlóan pontosan meghatározható ok a betegség kialakulására vonatkozóan nem ismert.

Genetikai komponensek szerepét vizsgálva megfigyelték, hogy paranoid betegek rokonai között magasabb számban fordulnak elő paranoid személyiségjegyek, ill. paranoid zavarok. Családvizsgálatok azonban nem igazoltak kapcsolatot a paranoid szkizofrénia és a paranoia előfordulása között.

biológiai elmélet szerint megerősíti a biológiai faktorok szerepét, hogy bizonyos agyi területek (limbikus rendszer, törzsdúcok) károsodása ill. betegsége esetén (pl. tumorok, bizonyos epilepsziák, Alzheimer típusú szellemi leépülés) paranoid tünetek jelentkezhetnek. Ezen kívül hormonális betegségek, B12-vitamin és folsavhiányos állapotok is járhatnak paranoid tünetek jelentkezésével. Biológiai okok szerepét erősíti az is, hogy érzékszervi károsodás talaján (pl. súlyos halláscsökkenés) amikor is a környezeti ingerek feldolgozása károsodik, paranoid állapotok megjelenése szintén előfordulhat. Alkohol és kábítószer használat szintén valószínűsítheti a betegség kialakulását.

Pszichodinamikai tényezők, mint a szociális-kulturális izoláció, idegen nyelvű környezet ill. esetleges kommunikáció képtelenség az idegen nyelvű környezetben, hiperérzékeny személyiség, rejtett kisebbrendűségi érzések, kisebbséghez tartozás, diktatórikus ill. elnyomó társadalmi környezet, szintén szerepet játszhatnak a paranoiditás kialakulásában. A jelentős pszichológiai iskolák a paranoid élménymód kialakulását a saját elméleteik szerint magyarázzák.

A paranoid zavarban szenvedő betegek többnyire kiválóan leplezhetik tüneteiket, ha a téveszmerendszer középpontjában álló problematika az adott interperszonális kapcsolatban, élethelyzetben nem kerül előtérbe. A kóros lelki állapotú beteg érzelmi állapotát döntően a téveszmék határozzák meg, negatív külső behatásokra pl. lehangoltsággal vagy esetleg agresszivitással reagálhatnak, szenvedélyes kitörésnek is tanúi lehetünk. Mint azt a betegség rövid leírásánál is említettem, a deluzív zavar fennállása esetén a téveszmék nem csak üldöztetéses, féltékenységi tematikára korlátozódhatnak. A téveszmék tartalma szerint a paranoid zavarnak különböző megjelenési formáit különítjük el.

    • Üldöztetéses (perzekutoros) típus: Ez a típus a leggyakoribb. A beteg téveszméje, hogy valaki vagy valakik rosszakaratú módon viszonyulnak hozzá (pl. megfigyelik, lehallgatják, mérgezik, üldözik). Időnként megjelenhetnek a téveszmékkel összefüggő jellegű hallucinációk is (pl. az ételnek furcsa ízét is érezheti a beteg, ha meggyőződése, hogy ételét mérgezik)

    • Erotomániás típus (szerelmi téboly): Leggyakrabban nőknél fordul elő. Ebben az esetben a páciens téveszméje, hogy valaki (gyakran nála magasabb társadalmi helyzetű, esetleg közismert ember) szerelmes belé. Gyakran úgy véli, az illető személy rejtett jeleket vagy üzeneteket küld felé. A téveszme középpontjában álló személyt a kóros lelki állapotú beteg nem ritkán zaklatja (pl. telefonon hívogatja vagy leveleket ír neki).
    • Féltékenységi paranoia: A beteg téveszméje, hogy szexuális partnere megcsalja. Ez férfiak esetében gyakrabban fordul elő, sokszor alkoholizmus talaján fejlődik ki. Partnerét gyakran vallatja, idejével elszámoltatja, korlátozza, ellenőrzi, nyomoz utána, vádaskodhat, félremagyarázhat egyszerű cselekedeteket (pl. a villanyt azért kapcsolta fel társa, hogy jelt adjon "szeretőjének", stb.). Súlyos esetben a vélt hűtlenség miatt gyakran tettlegességig, súlyos agresszióig is mehet.

    • Szomatikus (testi tünetekkel jellemzett) típus: A beteg téveszméje, hogy valamilyen testi betegsége vagy károsodása van (pl. bőr alatti férgesség, baktériumfertőzés, daganatos betegség, stb.). Ezek a páciensek a vélt betegségükhöz téveszmés szinten ragaszkodnak, ellentétben az úgynevezett "hipochonderekkel". Téveszmésen félremagyarázhat pl. beszélgetésfoszlányokat, mely tovább erősíti abbéli hitét, hogy "betegsége" igenis fennáll, extrém esetben akár a leletek meghamisításával is megvádolhatja az orvost.

    • Perlekedési téboly: Általában több gondot okoznak a hatóságoknak, mint az egészségügynek. A beteg képzelt vagy valós sérelmek, igazságtalanságok miatt a hatóságokhoz folyamatosan beadványokat intéz, pereket indít, így ez szinte véget nem érő pereskedésekhez vezethet.

  • Nagyzásos (grandiózus) paranoia: A beteg téveszméje, hogy ereje, hatalma, képességei vagy identitása megváltozott, esetleg azt véli, hogy fontos személyiségekkel vagy istennel van különleges kapcsolatban. A genealógiai (származástani) téveszmerendszer ma már csak ritkán észlelt formája (pl. a beteg meggyőződése, hogy Napóleon leszármazottja).

A diagnózis felállításához, más esetlegesen szintén téveszméket okozó szervi ill. pszichiátriai betegséget ki kell zárni, ehhez pontos diagnosztikai munkára van szükség. Fontos alaposan feltérképezni a betegség megjelenésének körülményeit, az esetleges kulcsélményt, valamint a bizonyos esetekben társuló egyéb tüneteket, alkohol valamint kábítószer, vagy egyéb tudatmódosító szer használatát. El kell különíteni a paranoid zavarokat a szkizofréniától és a hangulati zavaroktól is. A diagnózis kimondásához továbbá szükség van arra is, hogy a tünetek legalább 3 hónapja fennálljanak.

A paranoid zavarban szenvedő páciensek úgynevezett betegségbelátása igen csekély. Éppen ezért az első nehézség az orvoshoz való eljutás lehet, mivel többnyire nem hajlandóak belátni, hogy problémájuk van, elutasítják a betegség lehetőségét. Ha sikerül őket terápiába vonni, többségük járóbetegként kezelhető, azonban a kórházi osztályos kezelés bizonyos esetekben szükségessé válhat. Ilyen lehet pl. speciális vizsgálatok elvégzése, melyek a diagnózis tisztázásához szükségesek. A kórházi kezelés legfontosabb indikációja a veszélyeztető magatartás megjelenése. Ilyen esetben a pácienst akár akarata ellenére is kórházban kell kezelni, hiszen ilyenkor fennáll a lehetősége, hogy másokat bántalmaz (agresszív lehet, esetleg gyilkossági gondolatok is jelentkezhetnek), vagy esetleg önmagának árt (öngyilkossági késztetések). Sajnos az ilyen kórházi kezelés növeli a páciens orvosával szembeni bizalmatlanságérzését.

A betegség gyógyszeres kezelésére legfőképpen az antipszichotikumoknak nevezett gyógyszercsoportot alkalmazzák. Ezek a gyógyszerek ha a téveszméket nem is szüntetik meg teljes egészében, azonban hatékonyak az agresszív indulatok, a téveszmékhez társuló esetleges hangulatzavarok, nyugtalanság, szorongás visszafogásában. Ezeknek a gyógyszereknek ma már számos formája áll rendelkezésre (tabletta, oldat, injekció). Az injekciós formánál léteznek hosszú hatású, úgynevezett depot-készítmények is, melyeknél készítménytől függően elegendő a 2, 3, esetleg 4 hetente történő alkalmazás.

Az antipszichotikus kezelést hosszú időn keresztül, hónapokon át szükséges alkalmazni, bár a paranoiás betegeket nehéz rávenni tartós gyógyszeres kezelésre.

A gyógyszeres kezelés során szükséges lehet más gyógyszerek alkalmazása is a társuló depressziós tünetek, valamint az esetleges feszültség, szorongás miatt. Ilyen gyógyszerek az úgynevezett hangulatjavítók (antidepresszánsok) és bezodiazepinek (szorongás és feszültségoldók).

A betegség kezelésében elengedhetetlen szerepe van a pszichoterápiának, mely lehet támogató, kognitív, viselkedésorientált, feltáró-dinamikus. Mivel a paranoiás beteg környezetével nagyon gyanakvó, bizalmatlan, s ez a terápia során is megjelenik, nehéz a terápiás kapcsolat kiépítése. Ez idő és türelemigényes folyamat. Ezen betegek esetében az őszinteség és a bizalom talán még fontosabb, mint más pszichiátriai betegségek kezelésekor.

Tetszett a cikk?

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »