Kategória:
Nagyvilág, Nagyvilágban történt

Létrehozva:
2020-11-16 13:22:12

Cikk írója:
Brázovics-Szabó Nikolett Tímea


Karácsony eredete

Mit ünneplünk karácsonykor?

Karácsony eredete, és beépülése a kereszténységbe 
Mit ünneplünk karácsonykor? 
 
Római istenségek: A rómaiak vallására nagy hatással volt az etruszkok hitvilága, akik állítólag Kis-Ázsiából származtak. A jóslás szokása egyértelműen mutatja, hogy az etruszkok a hitnézeteiket a babilóniaiak vallásos elképzeléseiből vették át. Például a Mezopotámiában talált, májat formázó agyagtárgyak, amelyeket a jósláshoz használtak, nagyon hasonlítanak ahhoz a bronzból készült, májat formázó tárgyhoz, melyet Olaszországban, az Emilia Romagna nevű régióban, Piacenzában találtak. Tehát amikor a rómaiak átvették az etruszkok istenségeit, akkor ezzel együtt egy fajta babilóniai örökségre tettek szert. A római triád, amelyet Jupiter (a főisten, az ég és a fény istene), Júnó (Jupiter hitvese, aki elsősorban a nők számára fontos dolgok istennője) és Minerva (a kézművesség istennője) alkot, megegyezik azzal az etruszk triáddal, amelynek TiniaUni és Menrva a tagjai. 

Az idő múlásával a fontosabb görög istenek bekerültek a római panteonba, csak más néven. A rómaiak más isteneket is tisztelni kezdtek, például a perzsa Mithrast (akinek a születésnapját december 25-én ünnepelték), illetve a termékenység frígiai istennőjét, Kübelét és az egyiptomi Íziszt, akiket a babilóniai Istárral azonosítanak. Ezenkívül a saját császáraikat is istenként imádták. 

Saturnust azért imádták, mert elhozta az aranykort Róma számára. A Saturnalia eredetileg az ő tiszteletére rendezett egynapos ünnep volt, de később már hét napig tartott. A december második felében megtartott ünnepet féktelen mulatozás kísérte. Az emberek ajándékokat adtak egymásnak, például viaszgyertyákat és viaszból megformált gyümölcsöket, a gyermekeknek pedig főleg agyagbabákat. Az ünnep alatt semmilyen büntetést nem szabtak ki a bírák. Az iskolák és a bíróságok bezártak; ezenkívül a háborús tevékenységeket is beszüntették. A rabszolgák szerepet cseréltek a tulajdonosaikkal, és úgy beszélhettek velük, ahogy akartak, mindezt anélkül, hogy rettegniük kellett volna a büntetéstől. 

Az első keresztények nem vettek részt a rómaiak által gyakorolt imádatban, különösen a császárimádatban nem, ami miatt heves üldözést kellett elszenvedniük. Nem alkudtak meg abban az álláspontjukban, hogy „Istennek kell [engedelmeskedniük] inkább, semmint embereknek”, és elutasították, hogy a római uralkodókat imádják, mivel az imádat csak Istent illeti meg! 
 

Miután a kereszténység engedélyezett vallássá vált, hamarosan hivatalos ünneppé nyilvánították Jézus születését. A karácsony keresztény ünnepének a célja az volt, hogy lezárja a Jézussal kapcsolatos vitákat és népszerűsítse a Liturgia eszközével az első nikaiai zsinat határozatát, mely szerint Krisztus Isten és ember is egy személyben. Amiről tudjuk, hogy nem igaz. Jézus saját maga nyilatkozta, hogy Ő nem az atya, csak az atya fia. Jézus erről többszőr is említést tett földi élete során. Sokan mégis mind a mai napig tartják úgy, hogy Jézus maga Isten.   

Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az időben számos egymással ellentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetőleg. Így egyesek szerint május 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én, vagy január 6-án született Jézus. A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünnepelt Mithrász és  Sol Invictus (legyőzhetetlen Nap) pogány ünnepét azáltal, hogy bevezették Krisztusnak, a Sol Salutis-nak (az üdvösség Napjának) ünnepét. Ezzel összefüggésben kapott új tartalmat Jézus születésének korábbi ünnepe, a vízkereszt is. 

A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepek egyes elemeit (erre még ma is számos népszokás emlékeztet). Különösen fontos ilyen szempontból a Mithrász-kultusz, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt a Nappal hozták kapcsolatba; egyes feltételezések szerint Jézus későbbi alakját jelentős részben róla mintázták 

Karácsony december 25-i ünnepe római eredetű nagy nyugati ünnep volt, amely fokozatosan, a 4–5. században terjedt el az egész kereszténységben és a 6. században vált teljesen általánossá. Fontosságát jelzi, hogy az évek számítását is „ab incarnatione Domini” kezdték számolni. 
 
Mint azt láthatjuk a sokak által nagyon kedvelt és várt ünnep alapjaiban nem köthető Jézushoz. Valamint elgondolkodhatunk pár kérdésen ezen ünnep kapcsán, ha már Jézust ünnepeljünk és elvileg ez az ő születésnapjának ideje. 
Miért nem ajándékozunk Jézusnak semmit a születésnapján? 
Miért az ajándékok felhalmozása/vásárlás a cél, a meghitt ünnep helyett? 
Miért nem beszélünk Jézusról az állítólagos születésnapján? 
Példával szemléltetve ez egy olyan ünnep, ahova az ünnepeltet nem hívják meg, de még csak szót sem ejtenek róla. Ezen az ünnepen az állítólagos szülinapos ajándékot sem kap. Gondoljunk bele egy nem elhanyagolható kérdésbe: Nekünk milyen érzés lenne, ha egy rólunk szóló ünnepségre nem hívnának meg? Vagy a nevükben tartanának egy ünnepséget a mi tiszteletünkre, de mindenki más kapna ajándékot csak mi nem? Ez esetben kiről, kikről is szólna valójában az ünnep? 
 
Sokak számára teher a karácsony anyagi és érzelmi szempontból is. Sokan vesznek fel kölcsönöket, hogy ezen a három napom jól érezzék magukat, és másoknak is megelégedésül szolgáljanak. 
Vannak, akik nem akarják ünnepelni, de a társadalmi nyomásnak szeretnének eleget tenni, nem akarnak kilógni a sorból. 
Egyesek a régi idők jó karácsonyaira emlékeznek az ünnep megtartásával. 
Mégis kijelenthetjük, hogy Jézusnak, mint Isten fiának nem sok köze van a közelgő ünnephez.  Mivel egy pogány ünnepet kívántak ezzel felcserélni, de az ünneplési napon nem változtattak.
Így egy pogány ünnep lett keresztényi köntösbe öltöztetve.
Jézusnak egy kérése volt az apostolaihoz és hozzánk keresztényekhez is, hogy az ő halálának napjára emlékezzünk meg. Mert életét adta értünk, hogy az ő tökéletes áldozata által Isten megbocsáthasson nekük a bűneinkért. A halálára emlékezve kifejezhetjük hálánkat önzetlen önfeláldozásáért. 1Korintusz 11:24
 
Források: jw.orgwikipédia. 
 Inspiráció: Biblia Máté 26:26-28, 1korintusz 11:24