Szigetszentmiklóson született Ádám István rendőr és Ónodi Aranka gyermekeként. Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett, Taturszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben, Felix Weingartner növendékeként. 1929-ben házasságot kötött Rőhmer Olga tanárnővel.[2]

1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője és az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a „Kodály-módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt „magyar metódusnak” nevezte). Fontos kiadványként kell szólni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I–VIII. osztály) számára 1947–1948 között írt énektankönyv sorozatot.

Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is. Már a harmincas évek végétől tartott e témában előadásokat a rádióban, az ország számos településén, majd 1958-tól tévé-előadássorozata révén a zenei műveltség országosan népszerű ismertetőjévé vált. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba ezt a munkásságát, még az amerikai magyarság körében is emlékezetes előadásai voltak. Maga Kodály is nagyra tartotta ebbéli képességét: „szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival”.

Zeneszerzői munkássága során főként népzenéből merített ihletet, de életművében fontosak egyházzenei művei is. Komponistai munkássága szerteágazó területet ölelt fel: zenekari és kamaraműveket, dalokat, színpadi és film kísérőzenét, kórusműveket stb. is komponált. 1955-ben Érdemes művész lett, két évvel később pedig megkapta a Kossuth-díjat.

• Munkásságának emléket állít a Szigetszentmiklóson található Ádám Jenő Emlékház, a Zeneiskola előtti mellszobra[3] és a Köztemetőben álló síremléke.
• Emléktábla örökíti meg, hogy évtizedekig élt Budapest XII. kerületében, Krisztinavárosban, a Moszkva tér 14-ben.
• Több (zene)iskola is viseli a nevét országszerte, a budapestinél bronz relief is hirdeti emlékét (Mecseki Hargita műve)
• • Érdemes művész (1955)
  • Kossuth-díj (1957)
  • Magyar Örökség díj (2002) /posztumusz/

  • Zeneművek[szerkesztés]

    • Ez a mi földünk (1923)
    • Magyar Karácsony (1929)
    • Mária Veronika (1937)
    • Panasz és ünnepség (1941)

    Zenekari művek[szerkesztés]

    • Dominica (szvit, 1925)
    • Európa (1939)

    Kórusművek zenekarral[szerkesztés]

    • Ember az úton
    • Szimfonikus freskók (1945)

    Kamarazene[szerkesztés]

    • 2 vonósnégyes (1924, 1930)
    • Arany János dalai (1951)

    Egyéb zeneművek[szerkesztés]

    Számos kórusmű, színpadi kísérőzenék, dalok, népdalfeldolgozások, hat film zenéje.

    Könyvek[szerkesztés]

    • A skálától a szimfóniáig. Turul könyvkiadó, Budapest, 1943
    • Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján. Turul könyvkiadó, Budapest, 1944
    • A muzsikáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1954
    • Szó–Mi daloskönyv (társszerző: Kodály Zoltán). Budapest, 1943–1946
    • Forrás:Wikipedia a szabad enciklopedia