A kényszerbetegség lényege, hogy újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek (kényszercselekedetek) vannak jelen.

A kényszergondolatokat a betegek kórosnak érzik, szenvedést, szorongást okoznak számukra, s védekezni próbálnak ellenük. A szorongás csökkentésének vagy a félelmet keltő helyzet vagy esemény elkerülésének eszköze a kényszercselekedet (például kézmosás, rendrakás, különféle ellenőrzések, számolás, megérintés).

Több különböző nemzetközi kutatás megerősíti, hogy a kényszerbetegség gyakori kórkép, a lakosság kb. 2,5-3%-át érinti az élete folyamán. A férfiak és nők egyforma gyakorisággal betegszenek meg, azonban a korai életkorban (11-18 év) jelentkező formák a férfiaknál gyakrabban fordulnak elő, míg a nőknél általában későbbi életkorban jelentkezik a betegség (20-24 év). A betegek többségénél az intelligencia normális tartományban található, a betegség jelentkezése független a kultúrától, vallástól, társadalmi ill. gazdasági helyzettől.

Több pszichiátriai betegséghez hasonlóan pontosan meghatározható ok a betegség kialakulására vonatkozóan nem ismert, azonban genetikai, biológiai és pszichológiai tényezők kombinált szerepét kell hangsúlyoznunk.

A kényszerbetegségért felelős gént még nem találták meg, azonban egyes kutatások szerint a kényszerbetegség bizonyos családokban halmozottan fordul elő, tehát ez a kényszeres tünetcsoportok esetén genetikai hajlam fennállására utal.

Ezt látszik erősíteni, hogy a betegek első fokú hozzátartozói körében a betegség valószínűsége kb. 20%, valamint hogy ikervizsgálatok során egypetéjű ikreknél az együttes előfordulást jelentősen magasabbnak találták, mint kétpetéjű ikreknél.

Biológiai-biokémiai tényezők szerepét hangsúlyozza, hogy kényszeres tünettan esetén az utóbbi idők kutatásai igazolni látszanak bizonyos agyi területek (pl. az agy elülső lebenye, bazális ganglionok, cingulum) funkciózavarát, különösen a szerotonin receptorok érintettségét, s ezek fontos szerepét a kényszeres tünetek létrejöttében. A szerotoninrendszernek a kényszeres-rögeszmés zavar kialakulásában játszott szerepe mellett szól a csak a szerotoninrendszerre ható antidepresszívumok (SSRI) terápiás hatékonysága is, azonban kutatások szerint a szerotoninon kívül más agyi neurotranszmitter is érintett lehet az agy kémiai egyensúlyzavarában, így a betegség kialakulásában, ilyen például a dopamin.

Kényszeres tünetek felléphetnek az agy bizonyos területeit érintő neurológiai betegségek, fejtrauma, daganatos vagy gyulladásos folyamatok következtében is.

Pszichodinamikai tényezők: A pszichoanalitikus elmélet szerint a kényszerbetegség a pszichoszexuális fejlődés genitális szakaszában való fixációjából, illetve az anális szintre való regresszióból eredő zavar, melyben nagy jelentőséget tulajdonítottak a szobatisztaságra nevelés problémáinak. A pszichológiai tényezők közül a gyermekkorban átélt egyéb szorongásos élmények, pszichotraumák (pl. szülők válása, haláleset, súlyos betegség stb.) esetleges szerepe is megemlítendő.

A tanuláselmélet szerint egy eredetileg semleges gondolat hirtelen szorongás keltésére válik képessé, úgy, hogy szorongást keltő ingerrel kerül kapcsolatba (pl. megfertőződéssel, beszennyeződéssel). Ha ezt a szorongást egy következő cselekedet csökkenti (pl. kézmosás), ez a cselekedet kényszeres rítusként rögzülhet, s állandó, tanult viselkedésmód jön létre. A kényszerbetegségben hatékony viselkedésterápia is ezen alapul.