A máriatövis neve és népies elnevezései, mint például a Boldogasszony teje, máriabogáncs, Szűz Mária teje, Szűz Mária tövise, pápafű a növényt övező legendára utalnak. A népi hiedelem szerint a máriatövis levelének fehér márványozottsága és a növény fehér tejnedve akkor keletkezett, amikor Szűz Máriának a teje ráfröccsent a növényre. Valószínűleg erre a történetre vezethető vissza, hogy a növényt a népi gyógyászatban előszeretettel alkalmazták a tejelválasztás fokozására. A máriatövis termését már a középkorban elterjedten használták epepanaszok, epegörcsök kezelésére. A növény Melius Péter 1578-as Herbáriumában Boldogasszony tövise néven görcsoldó, étvágygerjesztő, hasfájást enyhítő szerként szerepelt. A máriatövist a 20. század második felében fedezték fel a modern fitoterápia számára, amikor hatóanyagainak megismerése, és az azokkal végzett vizsgálatok tudományos magyarázatot szolgáltattak a növény epe- és májpanaszokat enyhítő hatásaira.

A máriatövis modern felhasználásáról szóló cikkünk az alábbi linken érhető el.